Nikoletta és István 2014. június 7.
Kedves Balázs!
Talán ez az a köszönőlevél, amire biztosan nem számítottál…
De nem bírtam ki, hogy ne írjam meg. Azok, akik olvassák, biztosan sokan nem tudják, hogy mi már 13 éve BARÁTOK vagyunk! Az elmúlt 13 év alatt elképesztően sok minden történt velünk. Felnőttünk, megértünk, kiforrtunk, sírtunk, nevettünk, szülők lettünk, és révbe értünk. Együtt dolgoztunk egy multinál és most már elég hosszú ideje az esküvő szakmában. Mindig számíthattunk egymásra, és mindig megbízhattunk a másikban. Barátomként illett volna, ha vendégként szórakoztad volna végig az esküvőnket, de elképzelni sem tudtam, hogy valaki más legyen a Ceremóniamesterünk. Az elmúlt 8 évben elég sok esküvőn megfordultam már. Nagyon sok tapasztalat van már a hátunk mögött. Csak Te jöhettél számításba, oly annyira, hogy ha nem vállaltad volna az esküvőnk vezetését, akkor két tanús csendes szertartás lett volna buli nélkül.
Szerencsére nem így lett.
Az előkészületek során már fél szavakból is megértettük egymást. A nagy napon fantasztikusan kézben tartottad az eseményeket, épp ezért Nekünk csak az maradt, hogy élvezzük életünk legszebb napját! Kizárólag szuperlatívuszokban tudunk beszélni Rólad. Úgy éreztük magunkat, mint valami szupersztár! Mindenki nekünk
tapsolt, éljenzett, minket ünnepelt. Furcsa érzés volt, mert tudtam előre, hogy így lesz, hisz annyi esküvőn voltunk már együtt… Mégis úgy átélni mindezt, hogy mi vagyunk a középpontban, hát… kimondhatatlan érzés volt. Remélem nem lesz több esküvőnk, mármint ahol én vagyok a menyasszony és István a vőlegény, de ha egy olyan világban élnénk, ahol hetente házasodik az ember (akár ugyanazzal is) mindig Téged választanánk Ceremóniamesterünknek…
És bármilyen világban újra választanálak BARÁTOMNAK is!
Örökké hálásak leszünk Neked, amiért a mi boldogságunkért dolgoztál!
Sosem feledjük ezt a napot!
Szeretettel:
Niki és István